|
 |
|
|
... napfény ereje
S mind a kertek virágokkal votlak tele
Éjszakánként több száj suttogott imát
A békesség csábította ide a változást
Mikor még reménykedtünk
Az időt markunkban őriztük
És nem akartuk uralni
Távolra sodródtam az időben
Álmaim taszítottak idáig engem
Távol a gyöngédségtől, aggódástól
Hiába, messze vagyok a helyes út... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... majdnem kizárólag csak fényezett rizst. Mint már reklámoztam, a kék SOS rizs szerintem ilyen, bár ráírva nincs.
Először megmossuk a rizst, sőt alaposan meg is kell dörzsölni a markunkban. Akkor jó, ha az öblítővíz már nem fehér. Leöntjük a vizet és kimérjük a főzővíz mennyiségét. Ez alapvetően 1.2-szer a száraz rizs térfogata, de kevés rizshez, nagyobb lábosban kicsit t... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... tudomány tehát "legalizálta" a csokoládéfogyasztást.
E tény sokak számára rendkívüli megkönnyebbülést jelent, hiszen ezentúl nem kell lelkiismeret furdalással gyötörtetve rejtegetni a markunkban a titokban megvásárolt csokoládéalapú apróságokat, és - félve a kritikus tekintetektől - nem szükséges a jövőben zavartan körülkémlelnünk, mielőtt a pillanat töredéke alatt a szánkhoz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... uralkodónő
- Elmehetek, úrnőm? - Selevirben újra az a különös szorító érzés kezdett erősödni.
- Nem tetszel nekem, fiam! Talán fáradt lehetsz a feladattól. Ne csüggedj! Nemsokára a markunkban lesznek mindnyájan! - bíztatta Selevirt. - Menj és pihenj le! Nagyszerű híreket hoztál ismét, én pedig mihamarabb túl akarok esni a találkozón Epymissel.
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
... de nem viselkedünk- e valamennyien hasonlóan, amikor kockára tesszük a megváltásunkat valami világi csip-csup dologért, amihez ragaszkodunk? Szorongatunk-e mi is valami " aprópénzt" a markunkban, ami akadályoz abban, hogy megragadjuk Isten megváltását, ami az örök életet kínálja nekünk?
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
várjuk a dolgok jóindulatát.
Méltók leszünk-e... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... amíg mi vergődünk, kell, hogy... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... testedet.
Nézd a kezeket!
Az egyik, izmai ellenére is elernyedt. A másik, maga a határozottság, az erő.
Mindkét kéz nyitott.
Itt még semmit sem rejtegetünk összeszorított markunkban.
Nyitott a tekintet is: zavar, félelem, szégyen nélkül nézünk. Mé... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
várjuk a dolgok jóindulatát.
Méltók leszünk-e válas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Kárpátalja, Erdély Székelyföld, Délvidék, hadd repüljünk együtt az ég felé.
Én ebben az életben már soha nem leszek hároméves. De a könyvet odaadom, a tudás aranyalmáját, amit a markunkban szorongattunk millió cikkelyre vágjuk, és adunk belőle mindenkinek, aki kér.
És ha sokan lesznek, akik kérnek, akkor olyan óriási lesz a tudás aranyalmája, mint az életet adó és megtar... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... felesége 1820-as naplójában megörökítette a jóslással kapcsolatos részleteket, amelyeket te is bátran kipróbálhatsz. Hat kis méretű, tiszta, repedésmentes hegyikristályt 1-2 percig a markunkban szorítunk, majd a vászonteítővel letakart asztalra dobjuk azokat, és a következőképpen értelmezzük az általuk alkotott formákat.
1) Ha a kövek egymáshoz közel vannak, akadályok g... |
|
|
|
|
|
|
|
|
...
várjuk a dolgok jóindulatát.
Méltók leszünk-e válas... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Jégkocka olvadása, rosszkedvünk pocsolyája, jókedvünk izzadó tócsája.
Mint késve érkezni, olyan ez az érzés, mint fáradtan egy helyben megülni, fejünk fölött a felejtés kuvikmadarával, markunkban a tiszavirág életű emlékek morzsáival.
Az ember nem tudja magát kifejezni önmagának, s a levegőn valami furcsa remegés fut át, apró neszek, percegés hallatszanak közvetlen köze... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh-, s virág-zene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog,
vagy markunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent ... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... fellő,
s amíg mi vergőd... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... Miraz is félig-meddig származik. Milyen páncélinge van! A mieink nem tudnak ilyet készíteni.
- Fogadok, hogy kihívó és nem behódoló levelet hoz. Nézd az arcát!
- Hogyhogy? A markunkban vannak. Miraz nem lesz olyan őrült, hogy kitegye magát egy fölösleges küzdelemnek.
- Pedig nem ártana neki!?
- Csöndesen! Lépjünk innen arrébb, mert még meghallhat valaki. Jól ér... |
|
|
|
|
|
